Felkapaszkodunk a hegyoldalra vezető szerpentinen. Ki ott parkol, ahol tud, de ebben már otthonosan mozgunk. A bejárathoz érve mesebeli kép fogad, aminek a klasszicista márvány kapu, a hegyoldalból feltörekvő ciprusok, háátérben pedig a tenger ad keretet. Az ólomszürke ég alatt valószínűtlenül hosszú, meredek sétány zuhan le a fémes fodrokba rendeződött tengerhez, a sétány több ágra vált, mellette dúsan zöldellő erdő, virágzuhatag, kanyargó utak. Itt-ott egy épített szökőkút, a függönyként zuhogó liánok mögött megbújó szerény pavilon, vendégház. Miközben sétálunk, a park folyamatosan mesél, csak hallgatni kell, így hát nincs okunk, hogy letérjünk az útról.
Itt mindent a természet alkotott, de mindent az ember rendezett be.
Thomas Hanbury szorgos, kvéker gyógyszerész családba született 1832-ben. Nagynénje, a később 108 éves (!) kort megélt Elizabeth Hanbury egy tehetős teakereskedő lánya volt, oroszlánrésze volt az angliai börtönviszonyok megreformálásában, Foucault is megemlékezik róla. A család híres volt jótékonyságáról. A fiatal Hanbury a William James Thompson & Sons teabróker cégében dolgozott. A teabróker nem ugyanaz, mint a kereskedő, inkább a tőzsdei ügynökhz hasonlít, de a teát minden elemében, kulturális sajátosságában ismernie kell. 1853-ban maga is a már nyitott Shanghaiba utazott, ahol három társával és nagybácsikája anyagi segítségével menyitotta a Hanbury & Co. vállalatot, ami tea és selyem kereskedelmével foglalkozott. A későbbiekben átalakuló cég a Bower, Hanbury & Co. már főként valutaváltóként és pamut brókerként működött, aminek is köszönhetően Hanbury annyira gazdag lett, hogy a korban ő volt Shanghai legnagyobb ingatlan tulajdonosa. Hanbury Kínába érkezésekor meglehetősen ingatag volt a társadalmi, politikai helyzett 1850-56 között öt különböző polgárháborús gócpont alakult ki, amelyek mindösszesen tízmilliók életét követelték. Ezek közül a Nien felkelés, a Taiping lázadás, a Vörös turbánosok lázadása, a Miao lázadás és a Kis kések Társasága hosszú időre bizonytalanságba taszította a reformokra képtelen kínai államot. A Shanghajban lakó külföldiek a helyiektől elzárva, a város falain kívül, saját maguk igazgatta önkormányzati közösségekben éltek. Hanbury viszont szántszándékkal lemondott a telep védelméről, megtanult kínaiul és átlépve az elszigeteltég falait, beutazta az országot. Megbecsült tagja lett a kínai közösségnek és kulturális életnek; tagja volt az Angol-Amerikai Shanghai Város tanácsnak, kórházakat és parkokat építtetett. Ő volt az első kínai vasút igazgatója és az első távíró üzenet is az ő irodájából indult el Hong Kongba. Hanbury finanszírozta az Eurázsia iskola alapítását (későbbi nevén Hanbury Schools for Boys and Girls, a Shanghai Shixi High School elődjét).
Hanbury 1866-tól 1869-ig Európában, 1867-ben pedig meghallva a kor szavát a Côte d'Azuron utazott. (Ugyanebben az időben egy magányos, beteges, tekintélyes bajuszú úr is a helyi olcsó szállások vendége volt, élt-halt a fagyiért és Isten haláláról értekezett.) Itt, a mai Latte városka határában fedezte fel az Orengo di Roccasterone család elhagyott, pusztulófélben lévő 45 hektáros birtokát és villáját. Az Alpok meredeken zuhan be a Ligur-tengerbe, a parttól 20 kilométerre 2000 méter magas hegyek, a tenger pedig szinte azonnal ugyanilyen mély. A Mortola-fok mediterrán fenyőkkel és ciprusokkal borított sziklás kiszögellés, ma nudista szabadstrand és évtizedek alatt kiépült csónakházi kultúra húzódik meg a vasút és a tenger között Ventimiglia határában. Hanbury megvásárolta a birtokot és ugyanebben az időben meg is nősült. 1869-ben visszatért Kínába, ahol felszámolta üzleti érdekeltségeit és gyarapodó családjával véglegesen a Mortola-fokon elterülő birtokon telepedett le. Restauráltatta az Orengo villát, majd fivérével Daniellel 18 hektáron hozzáfogott egy keleti mintán (is) alapuló park megépítéséhez (ez akkora mint a Fővárosi Állat- és Növénykert területe).
A Giardini Botanici Hanbury néven működő kert építésében a házasár négy gyermeke, Cecil, Horace, Daniel és Hilda is részt vettek.
A kert létrehozásához az akkor 22 éves Ludwig Winter főkertészt és kerttervezőt alkalmazták, munkáját később kurátorként Alwin Berger, és a belga hidrobiológus mérnök Paul-Vincent Levieux folytatta.
A kert hamar világhírű lett, a felbomlófélben lévő monarchiák uralkodói és arisztokratái, valamint a korabeli celebek sorban tettek látogatást a kertben
A Hanbury kert valóban lenyűgöző természeti együttes és kollekció, az európai és keleti kertek ízléses ötvözete, amiben semmi sem gyűr maga alá. Nem eklektikus, a különféle tematikus kertek, mint kontinensek, életterek folynak egymásba, a hatalmas, egzotikus példányok és társulások ritmusa elámít, és befogad, felajz és megnyugtat. A legjobb élmény, hogy nem találkozunk közhelyekkel, a kyotói bambuszerdő sétányait megidéző erdő és a bronz Kenninji templombéli ábrázolásokat megjelenítő bronz sárkánykút sem válik giccsessé, finom részletek gondoskodnak arról, hogy a helyén kezeljük a látványt. A kínai narancsliget is tud újat mondani itt a narancs hazájában, és a citrusfesztiváljáról elhíresült Mentone tőszomszédságában.
Hanbury 1907-ben hunyt el, mauzóleuma a kert déli részében található. Munkáját gyermekei folytatták, akik új koncepciók mentén jelentős, új elemekkel gazdagították a kertet. Mai fejjel nehéz megérteni mennyi munka és befektetés volt szükséges egy ilyen együttes létrehozásához. A második világháborúban a kert komoly károkat szenvedett és pusztulásnak indult. Az örökösök közül Lady Dorothy visszatért Mortolába és erőfeszítéseket tett a kert helyrehozatalára. Az olasz állam 1960-ban vásárolta meg az örökösöktől és adta a Nemzetközi Ligúriai Tanulmányok Intézetének kezelésébe, ami anyagi háttér nélkül hamarosan lemondott a nemes, de óriásinak bizonyuló feladatról. Azóta a kert a Genovai Egyetemhez tartozik, ami az elmúlt negyven évben sikeresen restaurálta a kertet. Külön érdekesség, hogy a Mortola fok lejtőin elterülő park előterében a tenger is védett ökológiai együttes, tenger alatti karszt forrásbarlanggal és tengeri legelővel. 2006 óta Unesco világörökségre jelölték a Hanbury kertet.
A teakereskedőként indult Hanburynak sok más kortársához hasonlóan meghatározó élmény volt a Kelet kultúrája, amit ebben a ritka és igen nagy befektetést igénylő formában mutatott be magának és az utókornak - beleértve bennünket.